Ez is történelem: Állami Terrorizmus, cionizmus és az Al-Naqba (a katasztrófa) éve
2007. szeptember 11. 00:02:45 | in English

A mészárlás túlélõi

Az 1948-as év a palesztin nép körében az úgynevezett al-Naqba (a katasztrófa) éve. 1948 számukra a Deir Yassin éve, amikor is április 9.-én az Irgun Zvai Leumi és a LEHI szabályosan lemészárolta az arab falu lakosságát. Amikor még a mai Ben Gurion reptér számukra csak a Lydda repülőtér volt as a mai Kanada park helyen Yalu, Beit Nuba és Imwas arab falu terült el. 

De a palesztin-izraeli konfliktusnak nem csak Yitzak Shamir és Menachem Begin nevével fémjelzett terrorizmusa létezett, amely már 1938-ban csupán egy hónap alatt 100 arabot gyilkolt meg bombáival, de létezett Fawzi el Kutub-féle, és által vezetett terrorista csoport is, amely az al-Naqba évében maga is a zsidó terroristák méltó tanítványává lépett elő. 

A zsidó nacionalizmusnak, a cionizmusnak  érdekes módon nemcsak magával a palesztin néppel és az azokat támogató arab és muszlim világgal, vagy Fawzi el Kutub utódjaival  kellett számolnia, de már 1948-tol és korábban, magával a saját ortodox Neuterei Karta zsidó csoporttal is, amely a cionizmust istenkáromlásnak tekinti és elítéli a palesztin arabok elleni izraeli terrort és  igazságtalanságot. 

Nem csoda tehát, hogy Yasser Arafat aki ugyancsak a  PNA (Palesztin Nemzeti Egység) elnöke is, 1994 júliusában Moshe Hirsch rabbit a Neuterei Karta egyik vezetőjét kérte fel, hogy a szervezetnek zsidó ügyosztályát vezesse miniszteri tárca keretében. 

De van más akaratlan ellenségei is a modern cionizmusnak, és bár mint említettem, akaratlanul, de a felsőbbrendű elhivatottság által, - azok nem mások, mint A`man és a Shabak (Shin Bet) titkosszolgálatok és a  mellettük  ügyködő Külső Biztonsági Szolgálat a Mossad. 

Ez az 1951 márciusában szervezett biztonsági csoport rivalizálása vezetett oda, hogy amikor 1973-ban  az A`man a katonai titkosszolgálat nem ismerte fel a küszöbön álló egyiptomi-szíriai támadási hadműveleteket, Mossad az A`man számlájára igyekezett mindezt írni a Golda Meir kabinet előtt. 

Mindez nem szolgálta a cionista érdekeket, amely minden belső vetélkedést, széthúzást megszenvedhet.   Csakúgy nem,  mint azok a felelőtlen akciói, mint pl. az 1971-73 közötti harcai közben vívott a palesztin Fekete Szeptember csoporttal és gyilkolt meg  a Mossad politikai gyilkosságokra specializálódott csoportja, a Kidon ártatlan a palesztin szervezetekhez nem tartozó civileket is.

A szervezet ugyancsak hírhedté vált akciója közismert a norvégiai Lillehammer városában, amikor ugyancsak ártatlan civilt, egy pincért gyilkolt le a palesztin ellenfél Ali Hassan Salameh helyett. Amikor a csoport egy részét a norvég rendőrség lefülelte, az mindenesetre a cionista Izraelnek semmiféleképp sem szolgált politikai előnyére, különösen azért, mert az egyik bebörtönzött mossad ügynök, David Arbel túl sokat vallott a norvég rendőrségnek.

Hasonló eset fordult elő 1997-ben, a Jordán fővárosban Amman-ban. Amikor a mossad ügynök ideg- gázt próbált a palesztin Hammas szervezet vezetőjének fülébe spriccelni,  egy testőrnek sikerült letepernie és átadni a hatóságoknak.

De mindezen túlmutat az úgynevezett libanoni fiaskó ügye. Az izraeli cionizmusnak rendkívül fontos volt a libanoni Maronite keresztény falangista párt megnyerése Izrael számára, amely az akkor Libanonban tartózkodó PLO. ellen  ellenséges érzülettel viselkedett.

Izrael 1982-és Libanon elleni támadását követően Ariel Sharon-nak és a Mossad-nak volt a felelőssége, hogy egy izraelbarát kormányt tudjon a libanoni politikai székben. Mindennek a politikai analízisét és a falangisták irányítását az izraeli kormány főleg a Mossad-ra bízta. Mossad minden reménye a falangista vezető Bashir Gemayel-ben volt, aki egyben az akkori libanoni elnök szerepét látta el..

Már 1970-ben Nahum Admony a Mossadtól kapcsolatba lépett a CIA-val és magával az akkor még a CIA-nak is dolgozó Bashir Gemayel-lel, aki meggyőzte a Mossadot, hogy kölcsönös segítségnyújtás lehetősége nem kizárt közte és az izraeli kormány között.

Mossad annak ellenére, hogy jól tudta Ali Hassan Salameh a müncheni palesztin támadás kitervezője,  akit a Mossad, mint Vörös Herceget ismert, jó barátja volt Bashir-nak, meggyőzte a saját kormányát, hogy Bashir szavainak, ígéretének az hitelt adjon. 

A történelem következő szakasza jól ismert. Feltehetőleg szíriai közbenjárással Bashir Gemayel orvtámadás áldozatává válik és

Sabra - Shatila áldozatai

miután az izraeli hadsereg a Libanonban tartózkodó palesztin menekülteket betereli Sabra és Shatilla menekülttáboraiba, azokat a Mossad falangista fegyvertársai kímélet nélkül  mészárolják le. 2000 fegyvertelen férfi, nő, gyermek veszti ekkor életét. 

A nemzetközi közvélemény ekkor fordul első ízben nyíltan Izrael cionista politikája ellen, és bár a falangista Bashir testvére Amin Gemayel kerül a libanoni elnöki székbe, a libanoni szövetség Izrael számára nem az, amivel a Mossadot eredetileg megbízták. 

Természetesen a Mossad nyugati kormánykapcsolatai sem minden esetben szolgálták Izrael hírnevét és bár nagyra becsült volt szerepe, amikor kicsempészték Hruscsov a huszadik szovjet pártkongresszusán elhangzó híres, Sztálint elítél beszédének titkos manifesztumát, mégis nyílt kenyértörésre került a sor 1988-ban az angol kormánnyal.

A kettős ügynökség végeredményeképp Margaret Thatcher kiutasított egy teljes mossad munkacsoportot.

De a Mossad-nak volt amerikai fiaskója is és nem kevesebb, mint a Pollard-ügy.  Amikor Jonathan J. Pollard és felesége Anne Henderson Pollardot kémkedésért letartoztatták az amerikaiak, a Mossad minden az ügyben való szereplést önmagáról elhárított. Pollard az amerikai zsidó, jó pénzért munkahelyéről az amerikai elhárítás Maryland állam Suitland-i irodából rendkívül kényes dokumentumokat juttatott el a Lishka le Kishrei Mada emberéhez az izraeli követségen dolgozó Irit Erb tisztviselőhöz. 

Jonathan Pollard

A Lishka le Kishrei Mada havonta 2500 dollárt utalt ki Pollardnak fáradtságáért. Irit Erb főnöke Rafael Eitan volt a Lishka le Kishrei Mada vezetője, egykor a Mossad ügytisztje, aki részt vállalt az Eichmann – ügyben is.  

Pollard a mai napig is börtönben van. Clinton volt amerikai elnök mindent megmozgatott az AIPAC. Amerikai zsidó szervezet kérésére, hogy Pollardot elnöki pardonban részesíthesse, de az amerikai fegyveres testületek oly mértékű tiltakozásukat fejtették ki, hogy Clinton elállt a tervétől.

De térjünk rá a másik csoportra, a Shabat-ra vagy a többek által Shin Bet-nek ismert a belső ügyekkel megbízott titkosszolgálatra. 

Szerepük többek közt abból állt, hogy mint már a feljebb említett csoportokat, mint Neuterei Karta-t, vagy Derech HaNitzotz csoportot, az AIC. (Alternatív Információs Központ) és minden Izrael területén elő palesztint, vagy palesztin csoportot megfigyeljen, ellenük szükség esetén akcióba lépjen.

Az izraeli kormánypolitika része volt a politikai foglyok meg kínzása, amit természetesen tagadtak a felső vezetőség szintjén. 

A Shabat volt az, amely túlbuzgósága következtében lerántotta a leplet az izraeli kormány emberi jogok elleni bűnösségéről. Amíg csupán palesztin foglyokat kínoztak, esetenként halálra, az izraeli bánásmód nem jutott a világ fülébe. 

Amikor 1982-ben egy izraeli tisztet Izzat Nafsu-t vette kezelésbe a Shabat, hogy az önmaga ellen valljon egy hazaárulási ügyben, amiért végül 18 év börtönt kapott, az elkeseredett tiszt az 1987-és fellebbezési beadványában kiteregette a Shabat kínzási módszereinek teljes kelléktárát.

1984-ben a Shabak egy másik tisztre, Yitzhak Mordechai-ra próbálta a börtönben kínzás következtében elhunyt két palesztin ügyét kenni. A tiszt védekezésében az igazi tettest nevezte meg, Avraham Shalom-ot, aki mint a Shabak vezetője adta ki a halált okozó kínzásokra a parancsot. 

Az AIC. azonnal publikálta Nafsu esetét és 1987 május 20.-án egy publikációban részletesen leírta az ügyet.  A Shabat reakciója az AIC. elleni támadás volt, és annak igazgatóját Michael Warshawski-t perbe fogta révén, hogy a Shabat kínzási módszereinek publikálásával a PLO. malmára hajtotta a vizet.

A másik szervezet/kiadó a Derech Hanitzotz és négy szerkesztőjét ugyancsak perbe fogtak, mint palesztinokkal közreműködő terroristákat, csupán, mert írni merészeltek a Shabat kínzási gyakorlatáról.

Végül az ügyet nem lehetett tovább altatni és az izraeli legfelső törvénykezés elé került amit Moshe Landau főbíró vezetett Az 1987 októberében levezetett Landau - nyomozati anyag  minden kétséget kizárólag rámutatott arra a tényre, hogy számtalan palesztin halálát okozta az államilag jóváhagyott kínzási módszer, amit Shabak gyakorolt.

Természetesen nemzetközi emberjogi szervezetek, mint például az Amnesty International is élesen bírálni kezdte Izraelt a nemzetközi arénában. 

Hiába óta alá 1986 augusztusában a munkás-likud koalíciós párt az úgynevezett “Anti-racist” törvényt, azt gyakorlatilag betartani a Halacha (zsidó vallási törvény) korlátozása nélkül lehetetlen volt. Így gyakorlatilag túl sok eredményt az aláírt törvény nem mutatott fel. 

Hogy miért mutattam be mindazon akaratlan ellenségeit a cionista Izraelnek, akik végtére is minden igyekezetükkel szolgálni akarják hazájuk cionista ügyeit?

A legismertebb terrorista

Izrael legfőbb fegyverbarátja, mecénása, az Egyesült Államok most épp igyekszik nagy szolgálatot tenni Izraelnek, a cionistáknak  és saját magának úgy, hogy közben mint a fenti példák is mutatták,  kárt okozhat önmagának és védencének, azzal, hogy az országára támadó terroristák elleni teljes bizonyíték hiányában küldi gépeit és katonaságát Irak lebombázására, cinikus, totális felszabadítására.  

Mint ahogy az izraeli cionista állami túlbuzgóság végső soron Dél Afrikában, Durban-ban ráhúzta a rasszista vizes lepedőt saját magára, úgy hogy az Egyesült Államok túlságosan elkapkodott büntető hadjárata is végződhet a Lillehammer ügy hasonmásaként.  ártatlan emberek  pusztulnak el,  a bűntényt elkövető terroristák helyett.

Félő hogy Amerika al-Naqba évet sem követi a teljes politikai megoldás, és a 2001-ben  New Yorkot és a Pentagont érő támadások elkövetői elleni bizonyítékok hiányában véghezvitt büntető hadjárat csupán az Avraham Shalom -féle politikai munkatervhez hasonlóan a saját amerikai kormányzatot idegenítheti el még jobban a nemzetközi arénában. 

Minden jel arra mutat, hogy a huszonegyedik században már nem elég a politikai sérüléseket koszos ragtapasszal takarni, a sebeket ki is kellene tisztítani ügyelve, hogy hasonló baleset ne fordulhasson elő megint. 

Amíg politikai nagybetegek, mint a palesztinok vegetálnak haza, saját ország nélkül szerteszórva idegen diaszpórákban, volt hazájuk helyén létesített koncentrációs táborokban, addig minden bajuk járványkényt érheti el a többi felelőtlen országot, népet, nem is beszélve közvetlen a betegségüket okozót magát is. Az állami vagy államért küzdők terrorizmusa csak hatásfokában különböző.     

Neményi Péter

Forrás: https://kuruc.info/r/7/16205/